Előző bejegyzésemben nagyjából felvázoltam milyen anyagokat tartalmaznak az e-hulladékok, most szeretném részletesebben kifejteni.

A bejegyzés végén látható táblázat egy 27 kg-os átlagos asztali számítógép összetételét részletezi. Bár a felmérés 1996-ban készült, azóta nem sokban változott a felépítésük, és jól reprezentálja, milyen anyagokkal kell számolnunk az elektromos termékeknél.

A legmérgezőbb és a legnagyobb mennyiségben megtalálható anyagokat szeretném most bemutatni. Kitérve rá milyen károsodást okoznak és hol találhatók ezek az anyagok az elektromos termékekben.

Ólom:

Vesekárosító hatású, gátolja a hemoglobinszintézist azáltal, hogy a vörösvérsejtek pusztulását okozza és így anémiát (vészes vérszegénységet) okozhat. Legyengíti az immunrendszer védekezőképességét, a fog- és csontfejlődési zavart okoz illetve, magas vérnyomást és a központi és perifériás idegrendszer károsodását.

Az ólom könnyen kimosódik esővíz hatására a talajba, emiatt lehet tapasztalni olyan hulladéklerakó talajának ólommal való elszennyeződését, ahol számítógépek és egyéb elektronikai eszközök találhatók.

Hol használnak ólmot a számítógépekben és más elektronikai eszközökben?

Rendkívül sok helyen:

• forrasztásoknál 
• csatlakozási és korrózióvédő bevonatoknál,
• biztosítékoknál és kondenzátoroknál,
• az áramköri lapkák felületkezelő rétegében,
• világítótestek és fluoreszkáló csövek forrasztásaiban,
• legnagyobb mennyiségben a monitorok katódsugárcsöveiben található meg.

A monitorban előforduló ólom az ott keletkező 30 kV-os feszültség által keltett röntgensugárzás elleni védelmet szolgálja. Egy 6-35 kg tömegű monitor esetében az ólomtartalom 2-6 kg.

Az ólmot azért alkalmazzák olyan széles körben, mert alacsony az ára és kedvező tulajdonságai vannak, mint például korrózióálló, sugárzásvédő anyag, és ami a legáltalánosabb jó forraszanyag.

Kadmium:

Pora, gőze és vegyületei erősen mérgező hatású emberre, állatra nézve. Mivel a növények sokáig elviselik a magas kadmium tartalmat, könnyen bekerülhet az állati és emberi táplálékláncba jóval azelőtt, hogy maguk a növények láthatóan károsodnának. Felhalmozódik az emberi szervezetben, főként a vesékben és a májban és 10 év alatt ürül ki a szervezetből.

Élettani hatását 1946-ban Japánban fedezték fel, amikor kadmiummal szennyezett bányavíz jutott rizsföldek közelébe, majd a rizzsel bejutott az emberek szervezetébe. Az itt okozott betegséget itai-itai kórnak nevezték el, ami magyar jelentése: nagyon fáj, ugyanis beépül a csontokba a kálcium helyére és igen erős és fájdalmas csontritkulást és csonttörést okoz.

Hol használják?

• laptopokban, régi monitorokban,
• félvezetőkben,
• áramköri ellenállásokban,
• utántölthető nikkel- kadmium (NiCd) elemekben fordul elő.
• újratölthető szárazelemekben,
• festékekben,
• dohányfüstben,
• műanyagokban stabilizátorként.

Higany és vegyületei:

Igen mérgező hatásúak emberre, állatra, növényre egyformán. Elsőként idegméreg. Az embernél még kis dózisban is súlyos idegrendszer-fejlődési károsodást okozhat, a szív-és érrendszerre, valamint az immunrendszerre is káros lehet. A zöld növényeknél a kis mennyiség gátolja a fotoszintézist, nagy mennyiségben az ember számára halált okoz. A higany képes a természetes táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe és végül az emberi szervezetbe jutni.

Rendkívül jó példa erre az 1953-ban Japánban történt környezetszennyezés, melynek során a Minamata-öbölbe engedtek higany tartalmú szennyvizet.Látászavart, szédülést, gyengeséget, mozgás zavart, bénulást okozott és a terhes nők újszülöttjeinél fejlődési rendellenességeket: mozgászavarokat, vakságot, mentális visszamaradottságot.

Hol találhatók meg?

• nyomtatott áramkörökben,
• kapcsolókban,
• LCD monitorokban,
• mobiltelefonok akkumulátoraiban.

Brómozott égésgátlók:

Ezek pl. a PBDE-t (polibrómozott difenil-éter) vagy a PBB-t (polibrómozott bifenil).

Ezek az anyagok a nehezen bonthatók és hozzákötődnek a zsírszövethez, emiatt fel tud halmozódni a szervezetben. Norvég tudósok kimutatták az északi-sarki állatok, mint pl. a jegesmedvék, fókák vagy a sirályok szervezetében a brómozott égésgátló anyagokat. A norvég kutatók által végzett laboratóriumi kísérletekben bebizonyosodott, hogy a szer hatással van a központi idegrendszerre, sőt megzavarhatják a gyermekek fejlődését is.

Hol használják?

Az égési folyamatoknak és a tűz szétterjedésének késleltetésére használják ezeket az elektronikai berendezésekben. Gáz és szilárd fázisban is jelen lehetnek. Gáz fázisban az égésgátlók lehűtik a rendszert, és meggátolják az éghető anyagok utánpótlását, szilárd fázisban egy hártyát képeznek, és így gátolják meg az oxigén bejutását. Alkalmazzák a nyomtatott áramköröknél, kábeleknél, vezetékeknél, burkolatoknál és a külső háznál. A tipikus égésátló tartalom 5-20 % között mozog, de a számítógépek házának műanyag borítása akár 30 %-ban is tartalmazhat gyulladás gátló anyagokat.

Hatértékű króm (Cr6+):

Biológiailag erősen mérgező hatású anyag, károsítja a vesét, gyomor és légzőszervi daganatok kialakulásában van nagy szerepe. Át tud hatolni a sejtmembránon és a szervezetben 3 értékű krómmá alakul, ez az anyag a sejten belül kölcsönhatásba tud lépni a DNS-sel és károsodást okozhat benne.

Felületek bevonására, a fémek korrózióvédelmére, valamint ötvöző-anyagként használják. A festékiparban pedig a zöld szín előállítására, dekorációra.

Freon (CFC):

A freon leköti az ózont, és ezzel károsítja a Föld ózonrétegét a sztratoszférában, ami által a Földre több ultraibolya sugárzás kerül, és következésképpen növeli a bőrrák veszélyét (malignant melanoma).

Gyakran használták a nyomtatott áramkörök mosásánál, valamint a csomagoló habanyagok gyártásánál.

Berillium:

Pora rákkeltő, izomsorvadást okozhat, szív és májkárosító.

Elsősorban a nyomtatott áramköri lapokban használnak, de az alaplapban, a csatlakozókban, és a konnektorokban is ott van.

Műanyag:

A műanyag nemcsak az e-hulladékok problémája, de meg kell említeni, mivel a készülékek jelentős hányadát kiteszi. Ezt használnak a készülékházak, billentyűzetek, kábelszigetelések, és általában az elektronikus elemek burkolatainak anyagaként.

A műanyagok általában kőolaj-származékokból készülnek, amelyekhez különféle adalékanyagokat kevernek: lágyítószereket, antioxidánsokat, tűzálló anyagokat, stabilizátorokat. Az elektronikai ipar közel 40-féle műanyagot használ fel foglalatok, tokok, vezetőlapkák stb. készítésére, szigetelésére és újabban ragasztására. Az előbb említett sokféle műanyag közül a leginkább használatos a PVC (poli-vinil-klorid). A PVC jelentőségét azért kell kiemelni a többi közül, mert gyártása, felhasználása, égése és lebomlása során végig mérgező klórtartalmú anyagok, veszélyes hulladékok képződnek.

A műanyag termékek jelenleg egyetlen ismert és használatos ártalmatlanítási módja az égetés, azonban -mint a nevében is benne van- a PVC klórtartalma miatt égetése során egy sor számos olyan anyag keletkezik, amelyben klór található, pl. foszgén, sósav, dioxin vagy benzol, hogy csak néhányat említsek. A probléma az, hogy a foszgén és a sósav maró hatásúak a szemre, bőrre és tüdőre, a benzol rákkeltő, és károsan hat a csontvelőre, a májra és az immunrendszerre. A dioxin szintén rákkeltő hatású anyag ezen kívül mutagén és magzatot károsító. A dioxin azért rendkívül veszélyes, mert a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan.

Forrás: Dr. Csehvár Antal szerkesztésében: Hulladékgazdálkodási tanácsadó.

NyÁK-Nyomtatott Áramkörök, CRT-Cathode Ray Tube (katódsugárcsöves monitor)

A táblázat a Mikroelektronikai és Számítógép Technológiai Szervezet (MCC) által készítve 1996.