Ezt a témakört több oldalról szeretném megközelíteni, ezért több bejegyzésesre tervezem.
Az alábbi témakörök várhatóak:
1.Általános bevezetés
2.Milyen veszélyes anyagokat tartalmaz és ezek milyen problémákat okoznak.
3.Adatok
4.Jogszabályi háttér és a hazai gyakorlati útmutató
5.Újrahasznosítás
Mit nevezünk e-hulladéknak?
Röviden a háztartásokban keletkező elhasználódott elektromos és elektronikai berendezéseket.
Jogszabályi megfogalmazás szerint ezek olyan hulladékok, melyek olyan elektromos és elektronikai berendezésből származnak, amelyek legfeljebb 1000 V váltakozó feszültségű, illetve 1500 V egyenfeszültségű árammal működnek, amelyeknek rendeltetésszerű működése elektromágneses mezőktől vagy villamos áramtól függ, ideértve az elektromágneses mező, illetve villamos áram előállítását, mérését, átvitelét biztosító eszközöket is. 2005. augusztus 13.–t megelőzően gyártott elektromos berendezésekből származó hulladékot történelmi hulladéknak nevezzük.
Az elektromos termékek teljesen beépültek életünkbe, egész nap körbevesznek bennünket, így vagy úgy. Teljesen nélkülözhetetlenné váltak számunkra, és elvonási tünetek jelentkezhetnek bizonyos embereknél, ha nem kapják meg a napi betevőt az elektromos hullámaikból.
Mi a gond?
Reggel mikor felkelünk vagy a mobilunk vagy az elektromos ébresztőóránk csipog, kattog, énekel, vartyog kegyetlenül. Munkába, iskolába menet nézzük az ipadet, ipodot, táblagépet. Napközben munkahelyünkön számítógépünk előtt görnyedünk, és közben a mobilunk a fülünkön lóg. Hazaérkezvén bekapcsoljuk a televíziát - ki a hagyományosat, ki a síkképernyőset - és/vagy a számítógépet és lefekvésig, még ha nem is nézzük, be van kapcsolva. Persze az előbb leírtak egy elég elnagyolt sztereotípia, de lássuk be ez a megszokott napi rutinunk és az előbb felsorolt berendezések a leginkább meghatározó elektronikai eszközök életünkben.
Természetesen ott vannak az egyéb elektronikai eszközök, mint pl. a konyhai és fürdőszobai készülékeink, melyek nagy segítségünkre tudnak lenni hétköznapi tevékenységeink megkönnyítésében.
A probléma ott kezdődik, hogy ezeknek a készülékeknek van egy közös tulajdonsága, mégpedig, hogy elhasználódásuk után veszélyes hulladékoknak minősülnek fém-, és mérgező anyag tartalmuk miatt. Ott folytatódik, hogy ha ezek az anyagok szabálytalan hulladékkezelés következményeként bekerülnek a környezetbe, pl. az erdőszélére vagy hulladéklerakó dombra, azaz hagyományos depóniába, akkor az addig kötött állapotban lévő fémek, az esővíz hatására mobilizálódnak, és bemosódva a talajba felhalmozódnak. A növényzeten, majd az állatokon keresztül visszajutnak az emberhez, illetve az emberbe és károsítják az egészséget.
Éppen ezért fontos, hogy ezeket a hulladékokat külön gyűjtjük, a számukra kijelölt hulladéklerakóba és ne a szemétbe dobjuk őket.
Milyen veszélyes anyagokat tartalmaznak az elektronikai berendezések hulladékai? És milyen hatásai vannak az emberi szervezetre? (Ez utóbbit a következő bejegyzésemben fejtem ki bővebben. )
A következő fémek találhatók bennük, csak hogy a legkárosabbakat említsem: Ólom, Higany, Kadmium, Arzén, Bárium, Króm, Berillium, Brómozott égésgátlók: PBDE(Polibrómozott difenil-éter), PBB (Polibrómozott bifenil), a műanyag égetése során dioxin keletkezik.
Egy, a Greenfo-n megjelent cikk arról ír, hogy Indiában, Nigériába, Kínában kötnek ki az exportra szánt televíziók és egyéb e-hulladékok 70%-a. Az itt élő emberek nagyon szegények, és ezekben a hulladékokban értékes fémek találhatók: vas, réz, ezüst és arany. A bontó munkát gyakran gyerekek, fiatalok végzik. A kézi erővel történő kinyerés, azaz törés, zúzás és égetés során a felszabaduló veszélyes porokat és anyagokat védőfelszerelés hiányában az emberek belélegezik és a bőrükkel érintkezik. Így könnyen bejutnak a szervezetbe és ólommérgezést, a gyerekek fejlődésének visszamaradását, ideg-, máj-, légzőszervi-, és vesekárosodást okoznak, különböző bőrbetegségek és daganatok alakulnak ki.
Forrás: http://greenfo.hu/hirek/2013/09/25/televizio-ol-butit-es-nyomorba-dont
